2018. április 13., péntek

A végtelenség szomja (Visszatérés-2)

Alekszandr Blok: Keselyű



Keselyű kóvályog a rét 
fölött, meg-megleng lomha szárnya. 
Lent egy kunyhóban gyermekét 
anyja biztatja sírdogálva: 
"Egyél, egyél, nőj meg, cipeld 
rabláncodat, keresztedet!"

Század századra hull, hadak
viharzanak és zendülések - 
avittas pompád megmarad, 
hazám, könnyesnek és szegénynek. 
Meddig hull még könny, keserű? 
Meddig kering a keselyű? 

Lator László fordítása


Vlagyimir Majakovszkij: Éjszaka



Gyűrötten omolt a fehér a pirosra, 
dukátok özönnel a zöldbe peregtek, 
sárgán ragyogott fel a kártya, kiosztva,
szurtos keze közt a sok ablaküvegnek.

Mit bánta a tér meg az utca a házak 
mély-kék tunikáit! A lába merő seb 
volt már, mit a kunkori lángkarikáknak 
abroncsa fogott, az imént sietőknek.

Kúszott a tömeg sebesen kanyarogva, 
cirmos cicaként, s kapu nyelte be távol;
mind vinni akart valamit haza ott a 
fénylő kacagás csoda-gombolyagából.

Ruhák puha mancsa karomra fonódott, 
s én visszanevettem, amíg hahotázván 
verték a dobot s riogattak a mórok:
a homlokukon kivirult papagájszárny.

Kálnoky László fordítása


Oszip Mandelstam: Vattás csomói közt



Vattás csomói közt a fullasztó szobának
savval telt fiolák, az óra üt, hereg -
hurokból szabadult roppant léptgek kaszálnak -
támaszd fel képeid, ködlő emlékezet!

Didergő lázbeteg, kit megfeszít a bánat,
sovány ujjával elnyűtt szálat tépeget, 
szorítja repdeső talizmánját, a sálat,
s iszonnyal nézi a kerengő perceket.

Ber volt, a szélkakas pörögve rítt,
verdestek a zsaluk, óriások s kicsik
szilaj játéka mily próféta-jellel intett!

Lebegve felszökött a törékeny kicsiny test,
s aláhulltg súlyosan, az udvaron a víg
körhinta muzsika nélkül forgott-keringett.

Lator László fordítása

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése