A végtelenség szomja (Visszatérés 12)

Jurij Levitanszkij: Emlék a szögekről

A templom
szent Anna nevét viselte,
de lehet, hogy másik szentét.
Éjszaka mentem oda
mezőn átvágva, toronyiránt,
fekete szántáson át,
fekete volt az éjszaka is,
előrejutni csak úgy lehetett -
kézzel bogozva szét
a híradósok-húzta
vezetéket.
Ujjaim között, tenyeremben
csúszott a kemény drót,
lenyúzta róla a húst. 
Tüzérségünk
megfigyelő-állása
volt az a templom.
Félhomállyal volt tele,
égtek a gyertyák,
valami más fény is szüremlett,
s az óton orgonán
egyujjal játszott valaki
hosszan, konokul,
cseppenkint sajtolt ki belőle 
egy bicegő dallamot.
A tüzérségi előkészítés
kitűzütt ideje
6 óra 00 volt.
Lassan világosodott
s a templom falain
életre támadtak a régi freskók.
Balra az ajtótól
a falon
egy roppant fekete keresztről
szomorú-szeliden
Jézus szeme fénylett,
előszivárogtak a vérfoltok,
a sűrű-sötétre festett
vérfoltok a lábán, a kezén,
ahol átverték a szögek,
a tíz-tizenkét hüvelykes
óriási, fekete szögek,
váratlan kellékei a köznapi létnek
amlékeim lengő foszlányai közt,
ahol minden olyan kísérteties
és irreális.


Mirza Gelovani: Ígéret

Elöl: az ismeretlen. Már a jelen is rég volt.
Ó, milyen messze vagy! Mint a régi nyájas égbolt.
Hol van hajad? Szemednek varázsos fénye-árnya?
Hallgatsz, mint néma dámák a kártyalapba zárva.
- Meg nem halok, míg téged nem látlak újra – mondtam.
Igéretem az őröm, fegyverrel jár nyomomban.
„Én nem halok meg addig...” Bolygok a vaksötétben.
Bocsáttassék meg vétkem, ha könnyelműn ígértem!


Gleb Gorbovszkij: Menekülők

Hová mentek? Ki tudja. Messze.
Kelet felé, csak azt tudom.
Ó, hevederek szíj-keresztje!
Századok pora lábukon!…
Fejüknek árokpart a vánkos,
erdő az éji menedék.
Fölöttük lövedék-szilánkos
kínzott,
tüzek-sebezte ég.
Nyöszörög nehéz taligájuk,
gebéjük lejtőkön rohan.
Otthoni borzas kiskutyájuk
még őrzi őket komolyan.
De a szukák félnek, szükölnek,
szimatolják órákon át
a füst- és benzinszagú földek
embertelen irtózatát…
Csattog a háború kegyetlen
korbácsa hátukon vadul.
Tisztaság nyílik a szemekben
értetlenül,
ártatlanul.

Rab Zsuzsa fordításai